Az együttélés sokak számára jelenthet feszültséget. Ezek általában kisebb-nagyobb összezördülések.
Lehet, hogy te azt szereted, ha zajlik az élet, de lehet, hogy inkább a nyugodtabb, kevésbé zűrös légkört kedveled. Ezek sok esetben csak időszakok, mint egy gyereknél, van hisztis korszaka, van tündéri időszak, és persze elmaradhatatlan a dackorszak.
Mi azonban felnőttként, már nem kell, hogy feszegessük a határainkat, pláne ne a kapcsolatunk határait, mert itt nagyobb esély van arra, hogy akár el is szakadhat, és annak többnyire senki nem örül.
Mi is lehet az oka az összezördüléseknek?
Sokan feszültek, mert haza viszik általában a munkahelyi problémákat, mert valaki felidegesítette, mert ilyen éppen a bioritmusuk. Sorolhatnám végtelenségig, de nem is ez a lényeg.
Lehet, hogy sokszor a feszült reagálást egy-egy kommunikáció során, nem is annak szánod, aki kapja, sőt lehet, hogy nem is abban a témában, ami valóban idegesít?
Hát igen, ez valóban bárkivel megtörténik.
Mondok egy példát:
Józsi mire hazaér a munkából, Zsuzsi előkészítette a vacsorát. Megvacsoráznak, valamennyit beszélgetnek, elpakolnak, majd Józsi előveszi a laptopot, és nekiáll játszani.
Zsuzsi magából kikelve üvölt a párjával, hogy már megint csak játszik, mint egy gyerek. Pedig tudja, hogy Józsi így tudja elengedni a napi felszültséget, de felháborítja, hogy ő itthon várja, és a helyett, hogy vele foglalkozna, csak a számítógép fontos neki. Máskor nem szokott ezért szólni neki, de már elege van ebből. Különben is, miért nem karolja át, húzza magával a szófára, és megnéznek közösen egy filmet?
Előfordult már veled is ilyen?
Tudod, mi erre a válasz? Mert társad nem tudja, hogy mit szeretnél. Ő azt hallja meg, amit ki is mondasz. Azt nem, amit csak gondolsz.
Tudnia kellene, hogy mire gondolsz?
Miért? Te is mindig tudod, hogy ő mire gondol? Hát nem, általában nem.
Nagyon fontos!
Akkor szólj, amikor a gond felmerül, és arról, ami abban a pillanatban bánt vagy zavar, amivel nem vagy elégedett, amiben változást szeretnél. Sose várd meg, hogy a bántások felhalmozódjanak, és végül robbanj a feszültségtől.
Úgy kell elmondani párodnak a problémát, hogy megértse. Ő nem lát a fejedbe, nem tudhatja, hogy mire gondolsz. Nézzük a fenti példát. Hogy mondhatta volna el Zsuzsi a sérelmét úgy, hogy ne veszekedés legyen belőle, és mindenki jól érezze magát?
Szerintem így:
Drága Józsim, megbántottnak érzem magam. Annyira vártalak haza, és azt szerettem volna, ha vacsora után összebújhatnánk, megnézhetnék egy filmet. Megoldható, hogy addig, amíg elpakolok, te játszol egyet, és utána jöhet a film?
Ugye, másképp hangzik?
Így te is kiállhatsz magadért, társad is tudja, mit szeretnél. Nem kell értetlenül állni egy-egy kirohanás alkalmával, hiszen tisztában van vele, hogy úgyis elmondod, mi a fontos számodra.
Ezek után biztos, hogy boldogan bújtok ágyba, és másnap is jó napotok lesz!
Érdemes megpróbálni!
