Amikor megismerkedünk, dúl a szerelem. A szerelem egy euforikus állapot, romantikus megszállottság. Az ember nem törődik sem a saját magával, sem a másik ember személyiségével. Azt érezzük, hogy megérkeztünk a végállomásra, és az nagyon jó.
ROSSZ HÍREM VAN, EZ NEM VALÓDI SZERETET !!!
Azért, mert
– a szerelembe esés nem tudatos választás vagy szabad akarat kérdése,
– egymagunk képtelenek vagyunk előidézni,
– elkaphat a gépszíj bennünket akkor is, ha eszünk ágában sincs szerelembe esni,
– semmi erőfeszítést nem igényel, csupán történik velünk,
– képesek vagyunk akár természetellenes dolgokat is megtenni egymással vagy közösen.
Azt érezzük, hogy az életben elérhető boldogság csúcsára jutottunk, és minden vágyunk az, hogy itt is maradjunk. Ez gyakorlatilag az én (ego) határainak ideiglenes összeomlása. A józan ész mintha megszűnne létezni. A pár mindkét tagjának tele van a szeretetbatyuja .
Amit azonban erről tudni kell, hogy ez véges, az a hit, hogy örökké tart, illúzió, semmilyen valóságalapja nincs. Átlagos időtartam maximum két év.
Amikor a szerelem befutja saját életpályáját, ezt követően magunkhoz térünk, elkezdünk ismét a földön járni, és tekintettel lenni saját érdekeinkre. A szoros összetartozás illúziója elpárolog, és kiderül, hogy itt két külön egyéniségről van szó.
Ha a szerelem időszakában gyorsan összeházasodunk, ezt követően jöhet a kiábrándulás.
Miért ?
- mert követjük szüleink példáját. Anya ezt csinálta, apa pedig azt. – De a mi férjünkkel / feleségünkkel egyáltalán nem biztos, hogy ugyanolyan párt alkotunk, mint a szüleink, hiszen társunk is más otthoni példát hoz magával.
- mert barátaink házassága másképp zajlik.
- mert álmaimban nem így képzeltem el.
- mert a filmekben nem ezt látom….
Mindig kettőnkön múlik az, hogy hogy alakul kapcsolatunk. Mennyire tudjuk párunk szeretetbatyuját tölteni, és ő tud-e nekünk úgy szeretet adni, ahogy nekünk jó.
Miért fontos a szeretet?
Mert ez az ember elemi elsődleges szükséglete. A régi bölcsesség tartja, hogy a szeretet hegyeket mozgat meg. A bibliában is Pál Apostol himnusza szerint üres és haszontalan minden olyan emberi tevékenység, amely mögött nincs szeretet. Ez minden emberi kapcsolatra vonatkozik, pl. a szülő gyerek kapcsolatára is. Ha a gyerek azt érzi, hogy szeretik, akkor normálisan fejlődik, de ha nincs tele a szeretetbatyuja, akkor viselkedési zavarok lépnek fel, mert kétségbeesetten és céltalanul keresi a szeretet, amelyet nem kapott meg.
Na, de térjünk vissza a párkapcsolatra.
Hogyan is tudjuk jól szeretni egymást?
Egyetlen módon, úgy ahogy neki jó!
Honnan tudhatjuk, hogy neki mi a jó?
Figyeljünk társunkra, és rájövünk.
Ha nem, akkor kérdezzük meg. Ha nem akarjuk? Akkor csak figyeljünk arra, hogy mire panaszkodik.
Mondok pár példát:
- Ne vasald az ingeimet, hanem inkább bújj hozzám – párjának arra van szüksége, hogy átölelje, összebújjanak – a vasalás megvár-.
- Mindig kupi van, nem főzöl vacsorát – társának kedveskednie kell szívességekkel, amit szeretetből ad – ha rend lesz a lakásba, vagy főz valami finomat, boldog estéjük lesz.
- Miért csak más pasik néznek ki jól? – dicsérje meg férjét / párját, hogy milyen jó az illata, milyen sármos , vagy hogy jól áll ez a nyakkendő neki. Lényeg, őszinte l egyen, szívből jöjjön.
- Hagyd már a mosogatnivalót, gyere beszélgessünk – társa azt szeretné, ha vele foglalkozna, rá figyelne – nem mosogatás közben -, hanem úgy, hogy csak a beszélgetés a fontos.
- Sosem kapok tőled semmi meglepetést – ajándékra vágyik szerelme.
Ha figyelünk társunkra, észrevesszük mi jó neki, neki is fontos lesz, hogy mi is kapjunk tőle szeretet. Ha ezt nem teszi jól, MONDJUK MEG NEKI, de finoman, és úgy, hogy ő is megértse.
SZERESSÜK EGYMÁST, MERT NEKÜNK IS EZ A JÓ, ÉS PÉLDÁT MUTATHATUNK GYERMEKEINKNEK ÉS SOK MÁS EMBERNEK!
