Nap mint nap találkozok olyan felnőtt ismerőseimmel, akik azért rosszkedvűek, negatívak, mert az édesanyjuk / édesapjuk egy-egy beszólással teljesen kiborította.
Miért kell ezt tenni?
Miért kapjuk ezt a szüleinktől? Sokszor úgy tűnik, ha a szülő nem boldog valamiért, akkor rosszul esik neki, hogy a gyerekének jobban alakul a sorsa. Ha nagyobb autója lesz, ha külföldre mehet nyaralni, ha több pénze van, vagy csak boldogabb, mint ő volt valaha.
Miért? Miért nem vagyunk mi – kedves szülőtársak – csak attól boldogok, hogy a gyerekünk boldog? Nekünk rossz volt valaha, ha a mi szülőnk így viselkedett? Kiborított bennünket, és értelmetlenül álltunk a helyzet előtt, hogy mi boldogok vagyunk, anyu / apu azonban biztos, hogy úgy szól be, hogy lelohadjon örömünk, boldogságunk?
IGEN! Nekünk akkor rosszul esett? IGEN!
Akkor miért hozzuk a mi gyerekünket is ilyen helyzetbe?
Miért mondjuk neki, hogy addig voltál jó, amíg gyerek voltál? Miért nem lánynak születtél, miért fiúnak? Úgyse fog sikerülni ez neked! stb…..
Inkább legyünk büszkék magunkra, örüljünk annak, ha gyerekünk többre viszi, mint mi. Hiszen a mi nevelésünk!
Kedves Szülőtárs! Önmagára ismer?
(bár az sem biztos, hogy ez a levél eljut Önhöz, mivel azok, akik így viselkednek, azok nem olvasnak ilyen oldalakat, hiszen meg vannak róla győződve, hogy ők tökéletesek, és mindent csak szeretetből tesznek…)
Szeretet! Hát igen, ez a probléma alapja. Elhiszem, hogy Ön azt gondolja, hogy csak szeretetből mondja azt gyerekének, hogy nem jól csinál valamit, nem jól neveli az unokát, miért mer nagyobb kocsit venni magának, miért megy évente kétszer nyaralni, stb. Hiszen, Ön csak meg akarja védeni a botlásoktól – gondolja Ön.
Sajnos azonban gyereke ebben nem ezt érzi! Azt érzi, hogy már megint bántja a szülője! Már magát sem érti, miért is mondta el élményét, boldogságát neki, hiszen úgysem tud vele együtt örülni. Ő arra vágyik, hogy büszke legyen rá, mert végre elérte célját –családot, kocsit, unokát, vizsgát,…-.
Kedves Szülőtárs!
Örülnie kellene annak, hogy a gyereke Önhöz még mindig bizalommal fordul. Örüljön annak is, hogy gyarapodik, fejlődik, halad, többet ér el, mint Ön valaha. Ha azt látja, hogy ez nem lesz jó neki, akkor pedig úgy fogalmazza meg véleményét, hogy az ne bántásnak tűnjön, hanem valóban a hosszabb élet tapasztalatának. Ne sértődjön meg, ha a gyereke ezt nem fogadja meg. Ön megfogadta mindig, amit anyuja, apuja, apósa, anyósa mondott? Ugye nem. Akkor miért várja el gyermekétől, hogy ő mást tegyen? Ön sem volt nála különb! A gyerekeknek pedig ugyanúgy meg kell tapasztalnia a rossz döntés következményét, mint ahogy ezen Ön is átment.
A szüleidet sosem változtathatod meg! Egyet tehetsz. Azokat a rossz tapasztalatokat, amit átéltél, ne felejtsd el, és amikor hasonló helyzetbe kerülsz az életben, ne így viselkedj. Emlékezz vissza rá, hogy neked milyen rossz volt, és csináld úgy, ami jó a ti gyereketeknek.
Sok sikert a döntésedhez, és ahhoz a jövőhöz, amit te úgy építesz, hogy neked és családodnak jó legyen!
