Azt hisszük sokszor, hogy a jelenben élünk, miközben tetteinket folyamatosan az határozza meg, hogy mi történt velem a múltban.
Gondold csak végig egy napodat / egy beszélgetésedet. Utazol a buszon hosszabb ideig, és beszélgetés alakul ki a melletted ülővel. Hányadik mondatod fog arról szólni, hogy igen, nem könnyű az életem, mert …. anyám / apán nagyon szigorú volt, … mert meghalt a párom 15 éve…., mert amikor gyerek voltam nagy trauma ért ….. ?
Igen, ezek tényleg nagyon meghatározó traumák, és igen, tényleg ezekkel nehéz együtt élni.
DE, EZ MÁR TÖBB ÉVE, AKÁR TÖBB ÉVTIZEDE VOLT! Meddig szeretnéd még azt, hogy ez határozza meg a jelenedet?
Észrevetted már, hogy mindig ugyanazokba a szituációkba kerülsz, amit te igazából nem is szeretsz? Sőt, teljesen másképp akarod élni az életedet, de valahogy nem sikerül.
Igen, nem is fog, amíg nem engeded el mindazt, ami a puttonyodban van.
Itt jön szóba az elengedés, amit biztos, hogy sokszor mondtak már neked, és te akarod is, sőt talán már meg is próbáltad, de mégsem sikerül.
Mit tegyél ilyenkor?
- Ez a pont nagyon nehéz lesz! De elkerülhetetlen ahhoz, hogy teljes lehessen az elengedés. Gondolj azonban arra, hogy ez csak pár percig fog tartani, tehát nem évekig, évtizedekig, ahogy eddig már átélted.
Gyakorlatilag ebben a pontban hozod felszínre azt, amit el akarsz engedni.
- ELSŐ LÉPÉS: át kell újra élned azt, amit akkor éreztél, amikor ez megtörtént veled. Pl. hogy édesanyád a földbe döngölt / édesapád megvert / társad meghalt.
Tény: ez ellenállást fog kiváltani belőled, mert te ezt nem érdemled meg…., miért pont veled történik ez….. De ez az ellenállás már évek óta benned van, hiszen nagyon igazságtalan, ami veled történt! Attól, hogy nem fogadod el, még nem változik meg – sajnos – semmi, tehát nincs értelme tovább ellenállnod. El kell fogadnod, hogy ez megtörtént, és te mégis itt vagy, élsz, és boldog akarsz lenni.
Ehhez a lépéshez őszinteség, nyitottság és tudatosság kell!
Igen, ez nagyon fáj! Tudom. A te döntésed, hogy megteszed-e ezt még ma. Képes vagy-e arra, hogy meghozd azt az elhatározást, hogy jobb nekem megbocsátani ezért, jobb nekem túllépni ezen a helyzeten, jobb nekem ELENGEDNI ezt a fájdalmat.
Ha erre a lépésre képtelen vagy, akkor tudd, hogy te akarsz még mindig benne maradni ebben a helyzetben, te ragaszkodsz ahhoz az igazságtalansághoz, ami veled történt.
Tudd, hogy akkor minden marad úgy, ahogy eddig volt.
Mielőtt megteszed a következő lépést, még egy pár szó arról, miért is érdemes neked elengedni a múltban történő rosszat.
Amíg benned van a neheztelés érzése, azzal csak magadnak teszel rosszat. Édesapád / édesanyád rosszabbul érzi magát, mert te neheztelsz rá, amiért több éve / évtizede megbántott? Lehet, hogy már nem is él, de te még mindig azért zsörtölődsz, hogy igazságtalanul bánt veled? Van ennek értelme? A jelenedet akarod továbbra is tönkre tenni, miközben élhetnél boldogan?
Ha azonban sikerült megtenni az első lépést, menj tovább.
- KÖVETKEZŐ LÉPÉS: a megértés fázisa.
Értsd meg azt, hogy mi miért történt akkor úgy, ahogy. Ez lehet az, hogy a szüleid csak saját mintájukat adták tovább. Nem is akart ő bántani, csak nem tudta, hogy tegyen úgy, hogy ez neked jó legyen. Egy halál esetén, gondolj bele abba, hogy mi lehetett az, ami alapján el tudod fogadni, hogy ennek valamiért mégis így kellett történnie. Talán ez mégis így volt rendben. Tudom, nagyon nehéz, pláne, hogy az évek megszépítik az együtt töltött időszakot. Az azonban tény, hogy ez már vissza nem hozható, te itt vagy a jelenben, neked ez az egy életed van, amit te tudsz boldogan leélni.
Ez a megértés segíthet téged abban, hogy el tudd engedni a múltban átélt rossz élményeket.
Ha eldöntöd, hogy a jelenben akarsz élni, sőt jól akarsz élni, boldog akarsz lenni, akkor őszintén gondold végig, mit tehetsz ezért.
Már csak rajtad múlik, hogyan tovább!
ÉLJ A JELENBEN és LÉGY BÜSZKE MAGADRA, mert ez a TE érdemed!
Ha segítségre van szükséged, hívj vagy írj nekem, és együtt megoldjuk:)
