Nálatok hogy telik a karácsony? Jó hangulatban, mosolyogva, boldogan várjátok az ajándékokat, vagy idegeskedve? Idegeskedsz, hogy mindent meg tudsz-e venni? Stresszelsz, hogy sikerüljön a beigli, ne törjön szét. Izgulsz, hogy minden időben kész legyen?
Ismerem ezt az érzést. Én is így nőttem fel. A szenteste napja úgy telt, hogy anyukám egész nap kiabált, hol azért mert apukám még nem faragta be a fát a tartóba, hol azért, hogy én nem eleget segítek, miért nem jön fel a beigli, hol van az öcsém, és miért nincs kész már minden. Szóval mire este leült a vacsorához a család, már mindenki morcos volt, és hálát adott, hogy már csak enni kell, és ajándékot bontani.
De hiszen ez a szeretet ünnepe! Legalább ezen a napon nyugodjunk meg, és éljünk békében.
Engedd el azt a sok elvárást, amit magaddal szemben támasztasz, vagy ha azt gondolod, hogy bárki veled szemben támaszt.
Akkor is jó apa vagy, ha a karácsonyfa kicsit ferdén áll a tartóban. Akkor is jó anya vagy, ha a beiglit kanállal eszitek meg, hiszen úgy is finom. Majd jövőre szebb lesz (vagy nem, de kit érdekel). Abból nem lesz gond, ha 1 sütivel kevesebbet sütsz, de abból sem, ha fél órával később ültök asztalhoz, mint terveztétek.
Nekünk egy állandó programunk van, moziba megyünk. Délelőtt vagy délután, attól függ, hogy hogy alakulnak a további programjaink. Ez abból indult ki, hogy férjem mindig elvitte a gyerekeket moziba, amíg én otthon „vártam a Jézuskát”. Na azt a 2-3 órát nem kívánom senkinek. Ez idő alatt fel kellett díszítenem a fát, becsomagolni az ajándékokat, és kész vacsorával, mosolyogva várni haza a családot.
Így pár év után változtattunk úgy, ahogy éppen a további családi programok alakították, és úgy, ahogy nekünk is jó volt. Volt, hogy nálunk reggelre már megérkezett a karácsonyfa / majd később a fenyőfa díszekkel, a gyerekek díszítették fel, ünnepi reggeli /ebéd után elmentünk moziba, és mire hazaértünk ott vártak az ajándékok. De volt, hogy ünnepi reggeli, közös faállítás, ajándékozás, mozi és este már a bővebb családdal ünnepeltünk vidéken.
Elengedtük a magunkkal hozott tradíciók azon részeit, mely nem a miénk volt, kialakítottuk a saját szokásainkat, és ha kellett, rugalmasan változtattunk. Volt, hogy nem volt beigli sütés, mert nem fért bele az időbe, és 24-én délelőtt még ajándékvásárlás volt. Akkor éppen így alakult, attól mi még karácsonykor boldogok voltunk, örültünk egymás örömének.
Egy volt fontos számunkra, hogy mindig sokat nevessünk, érezzük jól magunkat. A szeretet ünnepe tényleg szóljon erről. Az ajándékot szeretettel adjuk, mindig annyit, ami éppen belefér a keretbe. Legyünk együtt, kisebb vagy bővebb családunkkal, és szeressük egymást!
Ajándék – tudom, hogy sokan attól félnek, hogy mi lesz, ha nem tetszik. Ha rá gondolsz arra a személyre vásárlás közben, akinek ajándékot választasz, és azt érzed, hogy ez tetszeni fog neki, akkor higgy az érzéseidben. Ha azonban úgy vásárolsz, hogy mindegy mit veszek, csak legyen egy ajándék, akkor nem biztos, hogy bejön a meglepetés. Azért biztos, ami biztos, tedd félre a számlát, ha nem tetszik, az ünnep után még visszacserélheted.
Sok szeretetet, boldogságot, és szép emlékezetes karácsonyokat kívánok Neked!
